A COVID-19 járvány kapcsán kialakuló súlyos gazdasági visszaesésre az európai kormányok alapvetően két eszközzel (vagy azok keverékével) reagálnak: az egyik gazdaságpolitikai megközelítés szerint az állam a vállalkozások támogatását tartja elsődlegesnek, hogy így biztosítsa az általuk teremtett munkahelyek és jövedelemtermelő képességük megőrzését. A másik megközelítés szerint az egyéneket közvetlenül támogatja az állam azáltal, hogy számukra valamilyen jövedelem-pótlást biztosít azért, hogy az elkövetkezendő kritikus hónapokat a háztartások átvészelhessék.

Magyarországon egyelőre az eddigi intézkedések az első gazdaságpolitikai megközelítés mentén történtek: az állam – elsősorban néhány gazdasági szektorra fókuszálva – célzott vállalkozástámogatási, beruházási programokat jelentett be. Európa számos állama ezzel szemben a hirtelen jövedelem nélkül maradt családokat közvetlenül (esetleg munkaadójuk közvetítésével, de direkt módon a munkavállalót célozva) segíti meg, és kieső jövedelmük 45-90%-át állja a járvány időszakára: Szlovákiában, Olaszországban, Franciaországban és Nagy Britanniában az állami jövedelempótlás 80%-os, Dániában, Romániában 75%-os, Bulgáriában 60-70%-os, Csehországban 60-80%-os, Németországban 60-70%-os, Lengyelországban 45%-os, Szerbia a minimálbért biztosítja, míg Horvátország fix összeget folyósít. E néhány példán keresztül látható, hogy az európai országok meghatározó részében - gazdasági fejlettségtől és erőtől függetlenül - az állam valamilyen módon kipótolja a kiesők jövedelmek egy részét a legkritikusabb időszakra.

Ismert, hogy a magyar társadalomban a jövedelmek eloszlása jelentős különbségeket mutat: miközben van a népességnek egy nem túl széles jómódú rétege, jelentős a szegénységben és mélyszegénységben élők aránya: az EUROSTAT 2019-es adatai szerint a népesség ötöde a szegénység és társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett és tizede súlyos anyagi deprivációban él. Minden harmadik ember úgy nyilatkozik, hogy nem, vagy jelentős nehézségek árán jön ki a jövedelméből és hasonlóan sokan jelezték, hogy nem lennének képesek egy hirtelen felmerülő kiadást fedezni.
Mindezzel összhangban van az European Social Survey (ESS) 2016/2017-es felmérése is, amelynek eredményei azt mutatják, hogy európai összehasonlításban nálunk az egyik legmagasabb a nehéz anyagi körülmények között élők aránya.

A népesség 7%-a nyilatkozott úgy, hogy nagyon nehezen és 24%-a nehezen él meg. Ráadásul a szegényebbek közül sokan a munkaerőpiac legkiszolgáltatottabb szektoraiban dolgoznak: idénymunkát végeznek, közmunkások, vagy külföldi alkalmi munkavállalással tartják fent családjaikat. Ezeknek a jövedelmi csatornáknak jó része most egyik napról a másikra megszűnt. A családok jövedelem nélkül maradtak, miközben semmilyen felhalmozásuk nincs, ráadásul ezen háztartások jelentős részében nincs más, rendszeres jövedelemforrás (pl. nyugdíj).
Ezen háztartások körébe nem, vagy csak minimális mértékben gyűrűzik be az állam vállalkozásoknak nyújtott támogatása, számukra az egyetlen gyorsan érezhető és az éhezést megelőző támogatás az átmeneti direkt jövedelempótlás lehet. Fontos szempont az is, hogy ezekben a háztartásokban az átlagosnál sokkal több kiskorú gyermek él.

A European Social Survey (ESS) 2016/17-es adatfelvétele (8. hullám) vizsgálta az alapjövedelemmel kapcsolatos attitűdöket. Az eredmények azt mutatták, hogy az alapvető megélhetést lehetővé tevő, mindenki számára garantált alapjövedelem bevezetését az európai országok többségében a megkérdezettek több mint fele támogatta. Arányuk különösen magas volt Magyarországon.

Tehát már a jelenlegi válságot megelőző időszakban is, a magyar társadalom 70%-a szimpatizált azzal a gondolattal, hogy az állam minimális szintű jövedelmet biztosítson polgárainak. Habár a garantált alapjövedelem nem azonos az európai országok többségében az állam által biztosított jövedelempótló intézkedésekkel, a célja mindkettőnek ugyanaz: a jövedelemforrás nélkül maradt családok megélhetésének biztosítása. A magyarországi adatokból az is kiolvasható, hogy az alapjövedelem támogatottságát az alapvető demográfiai jellemzők – úgy, mint, kor, iskolai végzettség, lakóhely - nem befolyásolják jelentősen, sőt az szinte teljesen független a válaszadók politikai nézetétől is: a magukat jobboldalinak, baloldalinak vagy középre tartozónak vallók közel azonos mértékben támogatták azt.
A jövedelem nélkül maradt háztartások számára kulcsfontosságú a jövedelem állami pótlása arra az időszakra, amíg a gazdaság és vele együtt a munkaerőpiac talpra nem áll, hiszen minden rendelkezésre álló adatforrás szerint tartalékaik nincsenek, és nem túlzás előre vetíteni, hogy a válság sokak körében hamarosan súlyos szociális krízishelyzetek sorozatát fogja előidézni.